A kistó mellett áll a Szentkút nevű szép, barokk forrásfoglalat, mely eredetileg a várostól északra lévő Véndek-hegy délkeleti oldalán állt egy bővizű karsztforrás felett. A hagyomány szerint a tiszteletben részesült, mert a forrás vizétől egy leány súlyos betegségéből kigyógyult.

Ennek történetét egy gombaszedő öregasszonytól hallotta, aki ezt 1927-ben a Tapolczai Újságban megírta. A szép, színes történet lényege a következő:

A veszprémi püspök tulajdonában lévő malmot bérlő molnárnak volt egy szép leánya, aki beleszeretett egy szegény pásztorlegénybe. Arról szó sem lehetett, hogy a rátarti molnár hozzáadja a leányát egy ágrólszakadt legényhez. Történt azonban, hogy a leány megbetegedett, hiába hívtak orvost, javasasszonyt, nem tudták meggyógyítani, menni is alig tudott. Egyszer amikor Csutorás Feri pásztorlegény egy forrás mellett deleltette juhait, maga is elaludt és azt álmodta, hogy a birkák a dombról jöttek le, de mindegyik sántított, de ahogy átmentek a forrás erecskéjén, mind meggyógyult. Ezt égi jelnek vette, bement a tapolcai malomhoz, furulyaszóval hívta kedvesét, aki nagy nehezen kitámolygott. Feri ölébe kapta, kivitte a forráshoz és annak vizével locsolgatta a leány lábát. Csodák-csodájára a leány meggyógyult. Ennek örömére a molnár hozzáadta leányát és szép kis épületet emeltetett a forrás fölé.

Vallási tiszteletből sokszor keresték fel Szűz Máriával kapcsolatos ünnepnapokon. Ugyanakkor kedves kirándulóhely is volt. Az iskolások madarak és fák napján ide jöttek ki nótaszóval. Sokszor tartottak itt majálist és cserkészek is táboroztak a forrás melletti tisztáson. Mindezek tartottak addig, mint a bauxitbányászat miatti karsztvízszint süllyesztéstől a forrás ki nem apadt, s miután az épületet nem gondozták, az összedűl. A szétszóródott köveit összeszedve a Városszépítő Egyesület itt állította fel eredeti formájában, és kérésükre Udvardy Erzsébet festőművész szép Madonna képet festet a régi tönkrement helyett.

A romkerttel szemben van a római katolikus plébánia templom, mely a XI. században épült kisebb kápolnát lebontva a XIII. században készült. Az 1980-as években folyó műemléki kutatások során megtalálták a barokknak hitt falak vakolata alatt az eredeti románkori hajó falát, benn egy jellegzetes románkori ablakkal, mely az oldal bejáró felett látható.

Ezt a román stílusú templomot, melyet 1280-ban a veszprémi püspök „egyházmegyéje legszebb és legünnepélyesebb templomának” nevezett a XIV-XV. század fordulóján a

karthauzi szerzetesek – akik akkor Tapolca földesurai voltak – megtoldották, egy ma is látható gótikus szentéllyel. A templomot kívül-belül festették. Ennek maradványai láthatók a románkori hajó déli oldalán, mely Szent Kristófot ábrázolja. A szentély külső oldalának középső részén is volt egy freskó, melyen betlehemi jelenet egyes részei – Szent József, mögötte elkerítve állatok – láthatók. Szent József alakjában valószínű Zsigmond királyt ábrázolták. A belső freskók elpusztulhattak, hiszen a török hódoltság alatt a templom igen megrongálódott, a szentély és a románkori templomnak csak a falai álltak. Padányi Bíró Márton 1757-ben átépíttette úgy, hogy a meglévő románkori falakat megemeltette, meghosszabbíttatta és boltozattal fedette a régi famennyezet helyett.

A templomhoz a XIX. század végén Ley József plébános a gótikus szentély két oldalán oratóriumot és sekrestyét építtetett. A baloldali lett ezután a kedvesnővérek közös ájtatossági helye. A régebbi oltárt egy Insbruckban készített neogótikus oltárra cserélte. Sajnos a megmaradt eredeti gótikus ablaknak az osztósugarát kivették, amikor 1930-ban azokban helyezték el Szent Margitot és Szent Imrét ábrázoló színes üvegablakokat. A középső helyett akkor tettek kör alakú ablakot, amikor az oltárt kicserélték.

Amikor 1945. március 26-án a torony belövést kapott és kigyulladt a harangok elolvadtak, de helyettük hamarosan két harangot öntöttek a 34 m magas toronyba.

A magyar nyelvű misézés bevezetése után a szószéket és az áldoztató rácsot lebontották.

A templom északi oldalán Ranolder János veszprémi püspök az Irgalmas Nővérek számára 1872-ben zárdát, benne elemi leányiskolát építtetett. Az említett háborús belövés után a tűz átterjedt a zárdára is és a tetőzete  ennek is leégett. Ezt hamar kijavították, de miután a római katolikus általános leányiskolát államosították és a rendet feloszlatták, egy időre megszűnt a tanítás. 1951-ben ebben az épületben indult a gimnázium, majd 1972 után szakmunkás képző iskola és az emeleten bányászati múzeum létesült. 1992-ben a szerzetesrend visszakapta az épületet és most katolikus óvoda is működik itt.

A protestáns templom

A protestáns templom 1935/36- ban épült Tapolcán. Tervrajzát Szeghalmy Bálint készítette, stílusa a kalotaszegi fatornyos templomokra emlékeztet. Építését helyi mesteremberek végezték. Frimmel Gyula tapolcai rajztanár festette a ’Jó Pásztor’ című oltárképet.