Inzézmények A Tapolcai oktatás története
Tapolca iskoláját először egy 1550-es plébániajegyzék említi. Azonban feltételezhető, hogy mint más mezővárosokban, úgy itt is az iskola korábban létezett: erről tanúskodnak a külföldi egyetemeken már a XIV. századtól tanuló tapolcai ifjak nevei, akik közül - tanultságuk révén - többen jelentős tisztségeket töltöttek be. Az iskola feltehetően a Templomdombon, a plébániatemplom közelében lehetett, minden bizonnyal a mai Városi Múzeum, a XVIII. - XIX. századi kántortanítói lakás és iskola helyén. A török kor után, egy 1726-os összeírás említi a tanítót és járandóságait. 1733-ban önálló háza van, valamint tanítólakás szobával, kamrával és konyhával. A tanulók nagyobb számára utal, hogy segédtanító is működik. A későbbi időszakban az iskola jelentős szerepet töltött be a helyi lakosság életében. Az 1868-as népoktatási törvény alapján - különböző időszakokban - polgári iskola, vincellér, mezőgazdasági jellegű továbbképző, zsidó felekezeti iskola, tanonciskola, nőnevelő intézet és óvoda létesült.

A II. világháború után indult meg a gimnáziumi, majd a szakközépiskolai és a szakmunkásképző intézeti oktatás. A város pedagógiai szakszolgáltató intézete a Nevelési Tanácsadó.

Fontos az iskolák kulturális tevékenysége, számos helyi tradicionális program, rendezvény kötődik az intézményekhez.

A város kulturális életének első jelentős időszaka a XIX. század második fele, amikor számos művelődési, karitatív és sportjellegű egyesület alakult. Helyi sajátosság, hogy az országos ismeretséget Tapolca szülöttei adják, elsősorban Batsányi János költő (1763-1845), Cserhát József költő (1915-1969), Török János mezőgazdász és publicista (1807-1874), Vastagh János tanár (1859-1910), Rendl Gusztáv tanár, iskolaigazgató (1853-1917), valamint az ide kötődött Bertha Bulcsú író (1935-1997). Jelentős helyi kultusza van Batsányi feleségének, Baumberg Gabriella költőnőnek (1766-1839) is. A századfordulót követően a helyi kulturális és közéletben jelentős szerepe volt a helyi lapoknak (Tapolcai Lapok, Tapolcai Újság, Tapolca és Vidéke), valamint az 1915-ben indult mozinak, s a polgári jellegű olvasókörnek, a kaszinónak és a vallásos egyesületeknek.

A második világháború után a tanácsrendszerben alapozódott meg a település kulturális arculata: a művelődési házakban jelentős a lakosság részvételére alapozott kulturális élet (tánccsoport, énekkarok, zenekar, más művészeti csoportok, színházi, zenei képzőművészeti rendezvények, állami és városi ünnepségek). Minden év augusztus harmadik hetében tartják meg a Tapolcai Ünnepi Napok elnevezésű programot. A közös igazgatású Városi Könyvtár és Múzeum, jelentős kulturális intézménye a településnek. A könyvtárban a szakalkalmazottak, közel 200 ezer könyvtári dokumentumot kezelnek. Értékes a helyismereti anyaga és a folyóirat-állománya. Közel 300 periodika található a szabadpolcokon, közöttük külföldiek is. Könyvállományában számos világnyelven találhatók kötetek. Szolgáltatásai: állandó tankönyvbemutató, gyermekkönyvtári részleg, író-olvasó találkozó, gyermekszakkörök, nyári táborok, nyomda és kötészet, könyvkiadás, a városkörnyéki községi könyvtárak ellátó szolgálata.

1957-től működtetik a Batsányi Emlékbizottságot, és minden év májusában megrendezik a Batsányi-napokat (amelynek már a múlt századtól értékes hagyományai vannak), helyet adnak több társadalmi szervezetnek. A Városi Múzeum a temlomdombi egykori kántorházban mutatja be a helyi régészeti anyagot, és az iskolatörténeti dokumentumokat, egy teljes század elejei tanterem berendezésével, valamint a kántortanítói lakás részletével. A múzeum egyben megyei iskolatörténeti dokumentumok és tárgyak gyűjtőhelye, ahol tudományos kutatás és feldolgozás folyik. A televíziózás elterjedésével csökkent a helyi mozi látogatottsága. Jelentős a helyi könyvkiadás. Kiadóként szerepel a könyvtár, a Városszépítő Egyesület (ennek kiadványsorozata a helytörténeti anyagokat közlő Tapolcai Füzetek), különböző intézmények és szervezetek, valamint magánszemélyek.